Egy késő nyári napon, mikor az emberek már a szántóföldeken az új magokat vetették el, a közeli erdőben egy lány lovagolt. Hosszú, barna haját lófarokba fogta össze, testhez simuló öltözete kecses idomokat takart. Kezén az alkarja közepéig érő barna kesztyűvel tartotta a kantárt, csizmás lábaival gyorsabb ütemre bírta a lovat. Oldalán 2 kard függött, talán ez lehetett az oka, amiért az őt követő tolvaj még nem támadta meg. A lány az erdő közepe felé letért az ösvényről és bevetette magát lovastul a rengetegbe. Tudta, hogy valaki követi őt és csak az alkalomra vár.
- Most megadom neki az alkalmat – gondolta magában és lassan lecsúszott a nyeregből.
Lovát egy kidőlt fa ágához kötötte, majd leült mellé, és a lábát kezdte nézegetni. A tolvaj, mivel nem sejtett semmit, megkerülte csöndesen a helyet, és hátulról akart lecsapni. Előhúzta kiskését és a lány mögé lopakodott. Fölemelte a kést, hogy leszúrjon vele, ám félúton elakadt. Megdöbbenve nézett a gyomrából kiálló véres kardra, majd a vele szembeforduló lány sötétzöld szemeibe. A lány lassan kihúzta a kardját a férfi gyomrából, aki az esemény hatására ordítani kezdett. Kése kiesett a kezéből, majd miután a kard is elhagyta a testét, összeesett.
- Amatőrséged lett a veszted – mondta ridegen a lány. – Egy tolvaj sose kövesse a városon kívül az áldozatát! –
A tolvaj kérdő tekintetét látva, folytatta.
- Igen, tudom, mi vagy. Már a fogadóban kiszúrtalak. Onnantól kezdve követtél, meglehetősen csapnivaló módon –
- Akkor.. Miért?.. – nyögte utolsó erejével a férfi.
- Az erdőben könnyebb elrejteni a hullát. Senki sem fog itt keresni –
A férfi még utoljára ránézett, majd üreges tekintetét rajta hagyva meghalt.
- Na jó, most már csak el kell rejtenem valahol – törölte meg és csúsztatta vissza kardját a helyére. Gondolkodását egy éles, női sikoly zavarta meg. Egy pillanattal később sátáni vonyítás hallatszott.
- Ez lesz az! – mondta, majd gyorsan eloldozta lovát, fölpattant a hátára és az ösvény felé igyekezett. Pár perc múlva meglátta a lovas kocsit. Csak éppen a lovak fejei hiányoztak a helyükről. Gyorsan előhúzta egyik kardját, és óvatosan közelebb ment. Semmi mozgást nem hallott. Benézett a hintóba, ám ott nem volt semmi, csak vérfoltok és karmolás nyomok. Körbejárta a hintót, nyomokat keresve, kardja még mindig a kezében. Pár lépésre a hintótól a földön vércseppeket fedezett fel. Még óvatosabban kezdte el követni a vörös foltokat. Egész az elágazásig tartottak, ám ott megszűntek. Az egyik bokorból mozgást hallott, ezért támadásra készen odaugrott. A bokor mögött egy 20 éves forma fiú feküdt. Fekete haja a rászáradt vértől összecsomósodott, fekete ruhája cafatokban lógott rajta. Mégis, csupán a homlokán lévő sebből szivárgott a vér. A lány óvatosan közelebb ment, körülnézett, majd leguggolt a fiúhoz. A kezéhez nyúlt, hogy megnézze, él-e még, ám mielőtt megérintette volna, a fiú elkapta a kezét, másik kezével egy kardot fogott a lányra. A lány a hirtelen cselekmény ellenére is kardját a fiú nyakának fogta. Mindketten a másikat nézték. A lány zöld szemei szinte elvesztek a fiú rubinvörös tekintetében.
- Te meg ki vagy? – kérdezték egyszerre, kardjukat még mindig egymásra szegezve.
- Majd megmondom, ha te is – mondta a fiú.
- Addig nem válaszolok, míg el nem árulod a neved – makacskodott a lány.
- Akkor ebből egyhamar nem lesz semmi – vetette oda neki a fiú.
- Már bocs, de én úgy tudtam, a férfiaknak kell előbb bemutatkozniuk –
- Az lehet, de én kérdeztem előbb –
- Még hogy te? Én már azelőtt kimondtam, mielőtt kinyitottad volna a szád! – vágta oda a lány.
- Akkor nagyon gyors lehettél, mert én.. –
Nem tudta befejezni a mondatot, mert a női sikoly újra felhangzott.
- Mirien! – fordult a hang irányába a fiú, a kardját másfelé fordítva. A lány kihasználta a helyzetet, és kiütötte a fiú kezéből a fegyvert. A fiú mérgesen ránézett, erősen megszorította a még mindig fogva tartott kezet, majd hirtelen maga felé rántotta. A lány elvesztette egyensúlyát, kardját a fiú feje mellett a földbe szúrta, majd ráesett a sérültre. A fiú gyorsan fordult és maga alá teperte a lányt.
- Nincs időm veled szórakozni – mondta a fiú.
- Akkor szállj le rólam – sziszegte dühösen a lány.
- Idefigyelj! A kocsinkat megtámadta egy vérfarkas, a húgomat meg elrabolta! Ha nem mentem meg, megöli őt is! – mondta mérgesen és kétségbeesetten a fiú.
- Így, sebesülten semmi esélyed. Csak önként kínálod fel magad vacsorának –
- Épp ezért fogsz segíteni –
- Honnan veszed, hogy.. –
- Ígérem, nagy jutalmat kapsz! Csak segíts! – kérlelte a fiú.
- Szerencséd, hogy ilyen jószívű vagyok.. – mondta pár pillanat csönd után a lány.
- Remek –
A fiú lassan lemászott róla és fölállt. A lány követte a példáját. Mindketten visszavették a fegyverüket, majd a fiú vezetésével elkezdtek futni.
- Erre felé vitte – mondta hátra. – Sikerült ejtenem rajta egy vágást, ezért nem ölt még meg –
- Ahogy látom, azért majdnem otthagytad a fogad –
- Igen, teljesen összekarmolt, aztán egy követ dobott a fejemre –
- Hmm.. –
A lány akárhogy is nézte, a fiú fején lévő sebtől eltekintve, máshonnan nem vérzett. Sőt, karmolás nyomok sem voltak rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése