- Várjunk csak! Te.. –
Nem tudta befejezni, ugyanis egy nagy sziklához értek. A szikla aljánál ott hevert a földön egy lány. A fiú odarohant hozzá.
- Még életben van – sóhajtott megkönnyebbülten.
A lány közben kivont karddal állt, és nézte őket meg a környéket.
- Itt van valahol. Érzem – mondta a fiúnak.
- Tudom – állt fel karddal a kezében. – Minket figyel –
Egymás háta mögé álltak, úgy figyelték az erdőt. Pár perc csönd után felnéztek a sziklára. A vérfarkas a tetején állt, hatalmas teste eltakarta az alkonyi nap sugarait. Vérben forgó szemeivel a prédáját és a 2 jövevényt figyelte. Vonyított egyet, majd nyomban az ellenségre vetette magát. A fiú és a lány nem tétováztak, lendítették kardjukat és támadták. Ám a vérfarkas ügyesen kicselezte őket. A lány karjától pár milliméterre harapott habzó pofájával, a fiút egy rúgással fellökte.
- Az előbb még nem volt ilyen erős! – állt talpra gyorsan a fiú és vágott a szörny felé.
- Biztos a lemészárolt lovak adtak neki erőt – ugrott el egy karmos láb elől a lány.
- Nem csak lovakat ölt meg. A kocsist és a 2 katonámat is, akik minket védtek –
- És ezt eddig miért csak most közlöd?! – csattant föl mérgesen a lány.
A vérfarkas érezve az indulatot a hangjában, felé csapott és kiverte a kezéből a kardot. A fegyvertelen lány könnyű prédának tűnt a farkas számára. A levegőbe ugrott, karmos mancsait előre nyújtva, ám a becsapódást a fiú az oldalába mártott kardja akadályozta meg. Fekete vér fröccsent a kardra. A szörnyeteg a földre esett, de újra fölkelt. Körözni kezdett a 2 fiatal körül.
- Jól vagy? – kérdezte a fiú a lánytól.
- Jól. De még jobban lennék, ha a kardom is nálam lenne –
- Miért nem használod a másik kardod? –
- Nem vérfarkasok ellen van –
- Nem lehetsz fegyver nélkül! –
A farkas ismét a megfelelő pillanatban támadt. A földre terítette a fiút, mancsaival a mellkasát tépte. A fiú kardját a szörny pofája elé tartotta, vízszintesen. Az nem tágított, próbálta elérni a letepert zsákmány arcát.
- Használd a kardod! – kiáltott oda a lánynak a farkassal viaskodva.
- Mondtam, hogy ez nem arra való.. –
- Nem érdekel, használd már! Nem bírom sokáig! –
- Akkor csukd be a szemed és a szád! –
A lány előhúzta az övén lévő kardot. A fegyver vastagabb volt, mint a másik kard, és nehezebb is. A lány odaugrott a farkashoz, fölemelte kardját, szemét-száját becsukta, és a szörny hátába mártotta. A vérfarkas azon nyomban szétrobbant, vért és belsőségeket szórva szét. A fiút és a lányt teljesen beterítette a fekete massza.
- Erre azért figyelmeztethettél volna – köpködte ki a szájából az undorító lét a fiú.
- Figyelmeztettelek – kezdte törölgetni az arcát a lány. – Arról már nem tehetek, hogy nem tartottad be az utasításaimat –
- Mégis miféle az a kard? – állt föl a fiú, miután nagyjából megtisztította az arcát.
- Robbanó. Amibe beleszúrom, szétrobban. Most már érted, miért nem akartam használni, ugye? – nézett a fiúra, miután sikeresen megtisztította a szemét a vértől. Ám azon nyomban hátraugrott, és rászegezte a robbanó kardot.
- Mi vagy te? –
- Én? Miért? –
A mellkasára nézett, majd elkomorult. A farkas teljesen leszaggatta a felsőtestéről a ruhát, ám egyetlen apró kis karcolás sem volt rajta. Az arcán lévő seb is eltűnt.
- Csak a szörnyek tudnak regenerálódni. Te is az vagy! – nézett mérgesen a lány a fiú vörös szemébe.
- Ez nem igaz. A bátyám nem szörny! – hallottak meg egy vékony hangot a szikla felől.
- Mirien! –
A fiú nem törődve a rászegezett karddal, a testvéréhez rohant.
- Hogy érzed magad? –
- Jól vagyok, hála neked – bújt Mirien a bátyjához, aki védelmezőn átölelte.
- Igazából ő ölte meg a farkast – mutatott pár pillanat múlva a még mindig karddal a kezében álló lányra.
- Akkor köszönöm neked – fordult kedvesen a lány felé.
- Ha nem szörny, akkor mégis mi? – a lány nem tágított.
- Te ezt úgy sem.. – kezdte Mirien.
- Hagyd, elmondom – állt föl a fiú. – Azért gyógyultak be ilyen hamar a sebeim, mert elátkoztak. Egy gonosz varázsló büntette ezzel a szüleimet. Becsapták őt, ezért engem és a testvéremet szörny képességekkel látott el. Az emberek félnek tőlünk, megvetnek minket –
- Szóval mégis szörny vagy –
- Ember vagyok szörny képességekkel. Ez azért nem ugyanaz – sétált lassan a lány felé.
- Ne gyere közelebb! –
- Nem akarok semmi rosszat – hajolt le egy bokorhoz, és vette fel a lány másik kardját. – Csak ezt akarom odaadni –
- Egy rossz mozdulat, és úgy végzed, mint a farkas! –
A fiú lassan odament, megállt a lánytól pár centire, majd átnyújtotta a fegyvert. A lány óvatosan elvette, a robbanó kardot pedig elrakta.
- Most már hiszel nekem? – kérdezte a fiú.
- Talán.. – rendes kardját visszakapva kissé megnyugodott.
- Akkor lenne egy új feladatom számodra – mosolyodott el halványan a fiú. – Vissza kéne kísérni minket a.. –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése